Ma úgy fél tizenegy óta folyamatosan vigyorgok. Lehet, hogy ez kívülről nem látszik, de a lelkem mindenképpen vigyorog. Délután párás szemmel végighallgattam Beethoven 9. szimfóniáját – ünnepnap a mai, mert ma vált hivatalossá: az egy hete bevett (május óta a 840.) kemótabletta immáron utolsónak minősíttetett! Alleluja!
Mostantól már csak a nyelőcsövemmel kell foglalkoznom (hogy a gyulladást megszüntessük…), és meg kell erősödnöm, meg kontrollra kell visszajárnom. De többé már nem használják tűpárnának a karjaimat! Legalábbis, remélem…
Az utolsó tabletta óta örömmel tapasztalom, hogy kezd normalizálódni a helyzetem: bőröm színe kezd emberivé válni; már nem hurcolom magammal mindenhova a lavórt; képes vagyok nagyobb sétákat megtenni, és napok óta a néger spirituálét dúdolom: „Good news, chariot’s comin’, good news”. De ez a chariot, ez a szekér nálam nem Jézus második eljövetelének (utolsó ítélet) a jelképe, hanem a szabadulásé, az új életé. A szívem tele hálával. Elsősorban is a mindeneket teremtő, fenntartó és újjáteremtő jó Istennek adok hálát. Utána pedig a földi eszközeiért, az áldozatos orvosokért, a gondos nővérekért, a biztató, támogató, imádkozó testvérekért, családtagokért mondok köszönetet! Isten rajtuk keresztül munkálkodott az életemben! (Köszönöm nektek, barátaim!)
Hogy ennek a hálának kifejezést is adjunk, Rozival egy hálaadó szentmisét kértünk a plébániánkon… Az időpont: 2012. október 18., csütörtök, este 6 óra. A helyszín: Mária Szeplőtelen Szíve Főplébánia, 1181 Budapest, Batthyány u. 87/b. Mindenkinek örülünk, aki szeretne és tud ezen az estén velünk együtt vagy az otthonából ránk gondolva hálát adni mindazért, amit Isten munkálkodott az életünkben az elmúlt időszakban.
Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése