Elmélkedések
Nicolas Schwizer atya 05. szám - 2007. február 15.
Isten kedveltjei: a betegek
A betegek kenete mint szentség kapcsán rá kell mutatnunk egy tényre: mi katolikusok lelki-vallásos értelemben véve alig törődünk betegeinkkel. A testi dolgokkal törődünk: orvost hívunk, kórházba szállíttatjuk őket stb.; de papot már nem hívunk..., legalábbis addig, amíg a beteg tényleg nem számol a halállal, mert félünk a pap belépésekor esetleg még halálra rémülne!
Sokan gondolják, hogy a papot csak azért hívjuk, hogy hivatalosan elbúcsúztassa a haldoklót; ezért az utolsó pillanatig várunk, amíg a beteg már elveszítette az eszméletét, és nem láthatja, hogy valaki imádkozik érte.
Így aztán figyelmen kívül hagyjuk, hogy a még tudatánál levő beteg is lelki/vallási segítségre szorul. Pont ebben előznek meg minket az egyháztól elszakadt testvéreink, mert jobban törődnek a betegeikkel.
Azt hiszem, részben tudatlanságból cselekszünk így, nem tudatosítjuk ugyanis, hogy a „betegek kenete” pontosan azt jelenti, amit a neve sugall - a betegeknek szóló szentséget. Ez a szentség mindazok számára rendeltetett, akik súlyos vagy elhúzódó betegségben szenvednek, jóllehet állapotuk nem fenyeget halálközelséggel vagy haláltusával. E szentség értelme, hogy Isten erejéért könyörgünk – az erősség/megerősítés Lelkéért – nem csak a lélek, de a test számára is.
A szentség kiszolgáltatásakor az Egyház kifejezi hitét, hogy Isten nemcsak a bűnt képes megsemmisíteni, hanem annak külső és testi következményeit is. Ezért mondhatjuk, hogy ez a remény nagyszerű szentsége. Megköveteli tőlünk, hogy higgyük: Krisztusnak hatalma van változtatni egy betegség lefolyásán és csodát tenni.
A fent elmondottakkal szemben azonban a szentség fő célja – és ez mindig megvalósul – a lelki cél: a bűnök bocsánata, a vigasztalás és a beteg belső megerősítése.
A szentség segít a betegnek felismerni betegségének mély és megtisztító értelmét:
A testi egészség másodlagos cél, amelyért szintén elhangzik könyörgés, de leginkább Isten ingyenes jóságára hivatkozva.
Ő ezt megadhatja, és nekünk hinnünk kell ebben, ugyanakkor nem szabad a szentséget mágikus rítusként értelmeznünk, amely Istent egy csoda megtételére kötelezné.
|
Mária, aki oly nagyon érzékeny a személyes szeretet iránt, segít felfedeznünk azt az egyetlen és egyedi értéket, amelyet minden egyes ember – ugyanígy minden beteg ember is – képvisel Isten szemében egyszerűen azon ténynél fogva, hogy ő is egy személy és Isten gyermeke.
Korunkban a betegekre gyakran mint nyűgre gondolnak,... mert kellemetlenséget okoznak számunkra, gondozásuk időt és pénzt emészt fel, ugyanakkor nem termelnek, nem állítanak elő semmit. Még keresztények között is érezhető bizonyos szinten ez a fajta haszonelvű szemlélet. Kevesen vannak, akik a betegek közti apostolkodásnak szentelnék magukat.
Végül a Szűzanya a hit fényében rámutat a szenvedés megváltó erejére: azaz annak megtisztító erejére valamint a nyomatékos kérő ima és az üdvözítő szenvedés erejére..., hiszen szent Fia is nyomatékos könyörgéseivel és szenvedésével – melyből Mária is nagylelkűen kivette a részét – mentette meg az egész világot.
A betegek, pontosan amiatt, hogy szenvednek – és mivel rengeteg idejük szabadul fel az imádságra – nem hogy nyűg lennének, de az egyház és minden egyes keresztény család számára valóságos kincsnek tekintendők..., olyanok ők, mint az Úr kedvelt testvérei.
Mária tudja, hogy az az egyház, amely nem fordul szeretettel a betegek felé, nem lehet Isten Egyháza..., annak az Istennek az egyháza, aki eljött, hogy jó hírt hirdessen a szegényeknek, szabadulást az elnyomottakat, mert Jézus is mindig a kedveltjei között tartotta számon a betegeket és a szenvedőket.
Kívánom, hogy Szűzanyánk a szentélyéből adja meg számunkra a kegyelmet, hogy megtaláljuk a módját, hogyan értékeljük és szeressük betegeinket úgy, ahogy szent Fia, Jézus Krisztus tette.
Elmélkedést segítő kérdések
1. Hiszek-e a csodás gyógyulásban?
2. Hogyan viszonyulok a betegekhez?
3. Tudom-e, hogy miből áll a betegek között végzett apostoli munka?
Előfizetéshez, véleményküldéshez és tanúságtételhez írjon a következő címre:pn.reflexiones@gmail.com
Spanyolról angolra fordította: Carlos Cantú, La Feria-i Schönstatti Családszövetség, USA, Texas 111909
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése