A Port Said-i pálmafa

Elmélkedések

Nicolas Schwizer atya                                                       04. szám - 2007. február 1.

A Port Said-i pálmafa 1966. október 18-án volt az első szentelésem a Schönstatti atyák közösségében, az alapító jelenlétében, sok más paptestvéremmel együtt. Az ünnep végén atyánk egy előadást tartott nekünk, és felolvasott egy költeményt: a „Port Said-i pálmafát”, amely egy nagyszabású költői kép, példázat az életről. A kertész szerepét megvilágítva szól a vers a bölcsességről, türelemről és Isten jóságáról. Ugyanakkor tökéletesen alkalmazható a pap, a szülő és minden nevelő küldetésére is. „Port Said-ban áll egy pálmafa, melyet királypálmának hívnak; széles lombkoronájával magasztosan tornyosul a föld fölé. Zöld levelei köré egy legenda szövődik. Hallgasd meg az igaz bölcsesség e szép történetét. Fiatalkorában több száz más pálma között sebesen növekedett, míg egy tavasszal a kertész ellene nem fordult. Míg a többiek békésen növekedhettek, ő ijedten vette észre, hogy a kertész minden új hajtását lecsapta éles bozótvágó késével. Ahogy kitavaszodott, a sebek begyógyultak, törzsét újra elárasztották a nedvek, és a királyi pálma újult, szilaj életerővel tört ismét a magasba. Mivel a kertész minden évben megfosztotta szép levélzetétől, a többiek gúnyolódtak rajta. Törzsét nem koronázta büszke lombkorona, amellyel elkápráztathatta volna a szemlélőt. Egy egész nemzedéknyi idő telt el: a pálma olyan gyorsan, olyan erőteljesen növekedett, hogy sem a fejsze, sem a létra nem tudott hozzáférni. Ekkor a pálma kiterjesztette az ágait, és leveleiből széles ernyőt formált, magasabban az összes többinél. Az öreg kertész pedig odament hozzá, és megszólította: »Mind közül téged szerettelek a legjobban; és csak azért okoztam neked fájdalmat, hogy a végén mindenki másnál magasabbra emelkedhess. Csak a fájdalom emel a magasságokba. Nézd, testvéreid lemaradtak mögötted.« Így aztán, a délutáni szellőben, a királyi pálma büszkén meghajolt hálája jeléül. A rossz napokon pedig, akár a vigasz hírnöke, a pálmafa ágai közül suttogás és ének hangzik fel, mely a tereken át elhallik hozzánk, így kiabál át a pálma a tengereken: »Te kicsinyhitű, ne add fel! A fejsze mély sebet ejt; de a tavasz gyógyírt hoz rá, és a napfény újra rád mosolyog. Még ha viharok tombolnak is körülötted, akkor se add fel a fájdalmad miatt: gondolj a bölcs kertészre és itt erre a Port Said-i pálmafára.«”

Milyen mondanivalót közvetít ez a vers? Úgy vélem, arra a küldetésre emlékeztet bennünket, amely minden apa, anya vagy nevelő sajátja, és ami nem más, mint „mások életének pártatlan, érdek nélküli szolgálata”. Más szóval az élet megtervezése, művelése, gondozása, védelme és kísérése. Mit jelent a nevelés? Nevelni azt jelenti: szeretni. „A nevelők olyan szeretők, akik sohasem fáradnak bele a szeretetbe” – mondja Kentenich atya. Olyan szeretetről van itt szó, amely növekedéshez, énje kifejlődéséhez segíti a másikat, ahhoz, hogy jobb legyen és kiteljesedjék. Az a szeretet pedig, amelyet a Port Said-i gyümölcsöskertben csodálunk, két alapvető jellemzővel bír: követelő és – mivel kihívást jelent – egyúttal felemelő szeretet is. Követelő szeretet: olyan szeretet, amely szenvedést okozó vágásra, visszanyesésre indít. Istenéhez hasonló szerep ez, aki megtisztítja a szőlővesszőket, hogy több gyümölcsöt teremjenek (Jn 15,2). Nem a követelés kedvéért támasztott elvárásokról van itt szó! Ez a követelés ugyanis szeretetet és bizalmat kér, bizalmat abban, hogy a követelés mögött jó indok húzódik meg. Ez olyan szeretet, amely kihívásokat támaszt, mint a Port Said-i pálmafa esetében. Mert ezen a világon nincs fejlődés áldozat nélkül, és nem lehet érettségre jutni szenvedés nélkül. Másodszor pedig ez a szeretet felemel. Felemeli a személyt: a magasságok felé és a többi pálmafa fölé vezeti el őt. Ez a szeretet hisz a másik személyben, ami ösztönzőleg hat rá, és a legjobb tulajdonságokat ébreszti fel benne, hogy azzá lehessen, aki lehetne. A felemelő szeretet a célt a csillagok közé helyezi, felébreszti a vágyat és növeli a sóvárgást a legnagyobb szentség iránt. Testvéreim, nehéz napokon, amikor fáradtnak, fásultnak érezzük magunkat, amikor megkísért a gondolat, hogy mindent eldobjunk magunktól, remélem, hogy eszünkbe jut a bölcs kertész és a Port Said-i királypálma. Elmélkedést segítő kérdések 1. Hogyan reagálok, amikor azt érzem, hogy visszanyesnek? 2. Megkövetelem-e magamtól a felebaráti szeretetet? 3. Hajlamos vagyok-e az elbátortalanodásra? Előfizetéshez, véleményküldéshez és tanúságtételhez írjon a következő címre:pn.reflexiones@gmail.com