Január 20.

Elmélkedések

Nicolas Schwizer atya                                                       03. szám - 2007. január 15.

1942. január 20-a titka 1942. január 20-a nemcsak a négy mérföldkő egyike Kentenich atya életében, hanem mozgalmunk történetének a tengelye is. Sokan ismerjük annak a napnak a körülményeit és eseményeit. Az alapító börtönben van, és alkalmasnak nyilvánítják arra, hogy a dachaui koncentrációs tábor rabja legyen. Hirtelen felmerül a menekülés lehetősége, amennyiben új orvosi vizsgálatot kérelmez. Január 20-án úgy dönt, hogy nem használja ki ezt a lehetőséget, és szabadon vállalja Dachaut. Nos tehát mi ennek a napnak a titka? Úgy vélem, hogy mint Krisztus életében, itt is a kereszt, a szeretet és a feltámadás titkáról van szó. 1. A kereszt titka A kereszt, Krisztus életének és halálának nagy titka, a tanítványok, a keresztények életére is vonatkozik. Az alapító is hasonlóképpen látja: most a keresztről kell, hogy övéi számára Atya legyen. Ezért írja nekik egyik börtönből küldött levelében a következőket: „Ne gondolják, hogy elsősorban a lelkigyakorlataim, a tanácsaim vagy a szavaim fognak Önöknek segíteni a jelen helyzetben. A leggyümölcsözőbb, amit most tehetek, az, hogy feláldozom magam Önökért a kereszten.” Most tehát nem az a feladata, hogy a szabadulás útját keresse, hogy megmeneküljön a koncentrációs tábortól. A feladata abban áll, hogy utánozza Krisztust, a jó pásztort az ő passiójában: hogy a nyájért kockáztassa saját életét, és a (schönstatti) család létét, mert ebben az időpontban a Mű még nem erősödött meg annyira, még nem fejlődött olyan szintre, hogy az alapító nélkül is fennmaradhasson. A schönstatti családnak is be kell hatolnia a kereszt titkába. Ezért a fogságból küldött leveleiben, elmélkedéseiben Kentenich atya igyekszik felébreszteni a kereszt iránti készséget és nyitottságot. Az egész család arra hívatott, hogy a megfeszített Jézus Krisztushoz váljék hasonlóvá.

Ugyanaz történik itt is, mint az Úr idejében: a kereszt különválasztja az igazakat a hamis tanítványoktól. Magában Schönstattban is próbatétel elé kerül követőinek hűsége: ott vannak azok, akik csak külsőleg kapcsolódnak a családhoz – azok, akik gondolataival, lelkiségével és pedagógiájával lelkileg azonosulnak. Ott vannak aztán azok is, akik Schönstatt belső magvát alkotják, akik készen állnak, kockáztatni életüket az atyáért és az ő sorsáért, akik készen állnak arra, hogy kövessék őt ugyanazon a keresztúton. 2. A szeretet titka Krisztus földi életében nem kereste a keresztet és a halált. Ő szeretni és engedelmeskedni akart. Csupán elfogadta a dolgokat, ahogy előadódtak. Amikor pedig szükségessé vált, szabadon odaadta életét a végtelen szeretet gesztusával. Ugyanez vonatkozik alapító atyánkra is. Január 20-i döntését szeretetből és Istenbe vetett bizalomból hozza meg. Hátrahagyja az emberi biztonságérzetet, hogy teljesen Isten kezébe helyezhesse magát. Egyedül Isten akaratát és kívánságát akarja elfogadni és beteljesíteni. Számára nem a kereszt, mint olyan, a fontos, hanem Isten akarata. Maga az alapító erről így vall: „Az elért gyümölcsözőség nem az emberi hősiességnek, hanem Isten kívánságai beteljesítésének volt a következménye, vagyis annak, hogy felismertem, mit kér Isten.” 3. A feltámadás titka Ami vigasztalja a keresztényt, ami bátorítja, ami reményt és biztonságtudatot ad neki, nem más, mint hogy a kereszt sohasem az utolsó jelenet: minden bánat örömre fordul – minden kudarc győzelem lesz – minden szenvedés és kereszt feltámadásba torkollik. Nemcsak Krisztus életében történt ez így, hanem Kentenich atya és a schönstatti család életében is: a január 20-i döntés ugyanis hihetetlenül gyümölcsözőnek bizonyult. Elmélkedést segítő kérdések 1. Hogyan vélekedek ma alapító atyánknak ama nagy döntéséről? 2. Hogyan járulok hozzá alapító atyánk küldetésének folytatásához? 3. Életem keresztjének részeként milyen bűnökről vagy kényelemről tudnék lemondani?