Szívből megbocsátok

INTERJÚ: „Szívből megbocsátok neki“ – vallja az a tizenéves, akinek térdét szétlőtte az aurorabeli mozis ámokfutó

szerző: Peter Baklinski

AURORA, Kolorádó, 2012. augusztus 13. (LifeSiteNews.com) – Aurorában a múlt hónapban történt mozibeli lövöldözés sötét káoszában egy tizennyolc éves fiatal lány feküdt a földön, a térdét teljesen szétroncsolta egy eltévedt golyó, mely az egyetlen gyanúsított, James Holmes lőfegyveréből származott. Miközben golyók röpködtek körülötte, Bonnie Kate Pourciau kétségbeesetten imádkozott az életéért. Végül a fiatal lány imái meghallgatásra találtak: megmenekült. Azóta viszont több helyreállító műtéten esett át, melyek következében – iszonyatos fájdalmak között – még jó ideig ágyhoz kötve kell élnie.

Annak ellenére, hogy Bonnie Kate megjárta a poklot, egy telefoninterjúban azt mondta a LifeSiteNews.com-nak a múlt héten, hogy meg akar bocsátani a férfinak, akit az egész világ szívtelen, pszichopata szörnyként ítélt el, és egyszerűen csak annyit kíván, hogy egyszer megölelhesse és elmondhassa neki, hogy az ő számára is van megbocsátás és remény!

Bonnie Kate

– Amikor a zűrzavar közepén találat ért, akkor valójában nem úgy gondoltam az ámokfutóra, mint személyre, mint valakire, aki meg akar ölni – emlékezett vissza a múlt héten kórházi ágyából Bonnie Kate. – Később azonban láttam a tévében, és a sírás környékezett. Olyan sok mindent éreztem ez iránt a férfi iránt, aki láthatólag egy roncs lett, aki nem ismeri azt a reményt, amit mi, keresztények, aki nem ismeri Isten irgalmát, nem ismeri Jézust.

Bonnie Kate ennek a „roncs“ férfinak azt üzeni: – Igen, szívből megbocsátok neki. Tényleg. Sok fájdalmam van, és ez nehéz, de én szívből megbocsátok neki.

Bonnie Kate elmesélte a LifeSiteNews-nak, mi történt a lövöldözés estéjén. A Washington állambeli Seattle-ben töltött tíznapos nyaralásról tartott hazafele, a Louisiana állambeli Baton Rouge-ba barátnőjével, Elizabeth Sumrallal. Ezen az estén az aurorai szállodában szálltak meg. A recepciós hölgy vetette fel, hogy miért nem nézik meg a „Sötét lovag – felemelkedés“ című filmet a közeli moziban.

– Nem vagyok nagy Batman rajongó, de gondoltam, miért ne, biztos jó móka lesz – emlékezik vissza.

A film 15-20 perce mehetett, amikor Bonni Kate emlékei szerint mintha „egy rakéta repült volna át a mozivásznon, hogy annak oldalán felrobbanjon.“

– Először arra gondoltam, hogy valaki szórakozik, de nem igazán fogtam fel, mi történik. Ekkor kezdett el lövöldözni össze-vissza az a férfi. Az emberek sikoltozni kezdtek. A mozi sötét és gonosz hellyé vált.

A rendőrség szerint a gyanúsított elkövető, James Holmes golyóálló öltözékben, gázmaszkot viselve és három kézifegyverrel felszerelkezve lépett be a moziterembe. Tüzet nyitott a tömegre, tucatnyi nézőt megsebesítve, és 13-at megölve, köztük egy ártatlan magzatot is.

Bonnie Kate arra emlékszik, hogy a golyózáporban lerántotta a földre a barátnőjét, Elizabethet, és az ülések fedezékébe kuporodtak.

– Ekkor egy imát ismételgettem a fejemben: „Atyám, védj meg bennünket, gondoskodj a biztonságunkról. Nem tudom, mi ez, de kérlek, adj nekünk biztonságot, ha ez a te akaratod. Kérlek, mentsd meg az életünket.“

Egyszer csak, ahogy fogalmazott, egy „nagy ütést“ érzett a lábában a fiatal nő. – Nem tudtam, mennyire komoly a sérülés, csak reméltem, hogy bármi történt is, nem ütött mély sebet.

A találat után Bonni megragadta Elizabethet, és hangosan felfohászkodott: „Atyám, ments meg minket! Óvd meg az életünket. Adj biztonságot!“

Bonnie Kate arra emlékszik még vissza, hogy jóllehet meglőtték, mégsem érzett félelmet.

– Nem tudom, hogyan magyarázzam, de Isten békét adott a szívembe. Közel éreztem magunkhoz, mintha átöltelt volna minket. Bár szörnyű fájdalmaim voltak, ott a sötétben, zűrzavarban, a gonosz jelenlétében, mégis azt éreztem, hogy Isten közel van. Békét adott a szívembe, és nem féltem.

Az egyik pillanatban, Elizabeth, aki nem tudott Bonnie sérüléséről, felkiáltott: „Futás! Ki kell jutnunk innen!“

– Felkeltem, és megpróbáltam futni. Néhány lépést sikerült is megtennem. De a térdem teljesen szétment – apró darabokra roncsolódott szét – mintha valamiféle kásás anyag lenne ott belül. A térdem össze-vissza ugrált, mintha nem lenne a már része a testemnek, hanem csak egy oldalt lengedező valami.

A lányok megpróbálták megcélozni a kijáratot. Bonni Kate emlékszik, ahogy elesett, és megpróbált újra talpra állni, de ismét a földre zuhant. Hirtelen egy idegen karolta fel, és segített neki kitántorogni a filmszínházból. Kint a betonra fektették a sebesült nőt. A rendőrök rögzítették a lábát, hordágyra fektették, és a sürgősségi osztályra szállították, ahol több órás várakozás után kapott csak fájdalomcsillapítót.

– Még a legnagyobb fájdalmam közepette, amikor az egész testem rángatózott a fájdalomtól,még akkor is éreztem az Isten jelenlétét, ahogy átölel és vigasztal – emlékezik vissza Bonnie.

Az első műtétje hét órán át tartott. A műtőből kijutva a szülei, Trace és Kathleen fogadták nagy szeretettel. Ők egy gyorsjárattal repültek oda. Nagyon örültek, hogy lányuk túlélte a nehézségeket, és azért imádkoztak, hogy képes legyen „jókedvűen fogadni“ az előtte álló megpróbáltatásokat.

Az interjú során a kórházi ágyán fekve Bonnie Kate elmondja, hogy a többszöri helyreállító térdműtét után most nagyobb fájdalmai vannak, mint a lövöldözés után.

– Nagyon nehéz volt, de a jó Isten olyan jóságos hozzám: adott nekem testvéreket, egy anyukát és apukát és szerető barátokat, akik mind mellettem állnak, imádkoznak értem és segítenek. Óriási hála van bennem!

A fiatalasszony fizikoterápiában is részesül, hogy egy nap újra használni tudja majd a lábát. A lába minden egyes mozdulata „pokolian fájdalmas“ – vallja. Az orvosok szerint legalább három hónapig nem terhelheti a lábát.

Bonnie Kate úgy fogalmaz, hogy a lövöldözés „olyan fokú szenvedés megismeréséhez vezette el, amelyet korábban nem ismert“. Viszont ez a szenvedés készítette elő a szívét arra, hogy megnyíljon más emberek életének fájdalma és szenvedése felé. Ahogy az ágyában fekve mindazokra gondol, akik családtagjukat vesztették el a tragédiában, azért imádkozik, hogy ne keseredjen meg, ne tegye fásulttá ez a tragédia, és ne legyen gyűlölet a szívében az iránt a férfi iránt, aki ennyire brutális módon végzett annyi emberi élettel, és sebesített meg sokakat.

– A szívem szakad meg, ha arra gondolok, hogy a sötétség, a sebzettség mennyire birtokba vette ezt az embert. Egyszerűen kiüresedettnek tűnik fel számomra, mint akit ugyanakkor a sötétség töltött be. Fáj érte a szívem, szívből sajnálom őt.

– Valahányszor erre gondolok, azt kívánom, bárcsak el tudnám neki mondani – és bárcsak megértené, megismerné és érezné –, hogy van megbocsátás! Bárcsak magába tudna szállni és felismerné, mennyire mélyre süllyedt, hogy láthassa, mit tett, hogyan okozott fájdalmat annyi embernek!

Bonnie Kate elismeri, hogy döntése, mely szerint megbocsát az ámokfutónak, nem élhető meg könnyen mindig.

– Olykor feldühödöm, amikor nagy fájdalmaim vannak, és azt kérdezem: „Jaj, miért is tette ezt velem?“ Ám ekkor ismét arra gondolok, hogy hol van most ez az ember, és a szívem megszakad érte, és csak azt kívánom, hogy átölelhessem, és elmondhassam neki, hogy van megbocsátás. Bárcsak belátná a bűnét, és felismerné, hogy mit tett. Nem úgy persze, hogy beleragadjon az önmarcangolásba, hanem hogy vissza tudjon térni, és felfogja, hogy van isteni megbocsátás. Isten azért küldte el Fiát, Jézust, hogy pont az olyan bűnös, meghasonlott emberekért haljon meg, mint amilyen ő.

– Amikor azt hallom másoktól: „Ó, Bonnie, milyen erős vagy, milyen fantasztikus!“, akkor azt válaszolom: „Egyáltalán nem vagyok erős és fantasztikus, de van egy erős és fantasztikus Istenem, akinek a kegyelmeiben bízhatok.“

A fiatal nő szerint ezt egyedül Istennel való kapcsolata teszi lehetővé számára.

– Igen, szívből megbocsátok neki. Tényleg. Ez pedig nem más, mint Isten irgalma. Mert tudom, hogy saját erejéből Bonnie Kate csak gyűlölni lenne képes. Én viszont megbocsátok neki. Tényleg. Szívből. Sok fájdalmam van, és ez nehéz, de én szívből megbocsátok neki.