Rendrakás

Elmélkedések

Nicolás Schwizer atya                                                                                 6. szám – 2007. március 1.

Rakj rendet a házban Az embernek időnként rendet kell raknia a házban: ki kell takarítania, meg kell javítania, ami szükséges, ki kell hajítania a szemetet, a haszontalan vagy szükségtelen dolgokat. Így tud aztán jobban, boldogabban élni. Az, amit a lakóházról elmondhatunk, még inkább érvényes a lelki világunkra. Tudjuk, hogy a nagyböjt a megtérés, a változás, a megújulás alkalmas ideje. Itt az idő, hogy rendet rakjunk az életünkben és a szívünkben. Észre sem vesszük, de egyre kevesebb figyelmet szentelünk az Úrnak, és a belső lelkiéletünk rendetlenné válik, elszegényedik. Az imádságot, vagyis az Istennel való gyakori kapcsolatot elhanyagoljuk, így teljesen lefoglalnak minket saját személyes ügyeink, a világi dolgok és gondok. Nem próbálunk növekedni, fejlődni a lelkiéletben, tehát vallásosságunk beáll egy szintre, sőt hanyatlani kezd. Azután fennáll a közönyössé válás vagy a lelki langyosság veszélye is. Ekkor megtörténhet, hogy Isten másodlagossá, harmadlagossá válik, sőt akár teljesen el is tűnhet az életünkből. Akkor aztán más istenek foglalják el a helyét a szívünkben. Ezek azok a bálványok, amelyekről a Szentírás is beszél, mikor azt írja: „Ne készíts magadnak bálványokat.” Egyre nagyobb függőséget hoznak ugyanis létre bennünk ezek a pótszerek, végül pedig rabságba taszítanak minket. Mik ezek a bálványok? Számos olyan bálványt ismerünk, amely elfoglalhatja Isten helyét az életünkben. A legismertebbek a pénz, az anyagi javak, a hatalomvágy, a szex és mindenféle zabolátlan vágy. Ám vannak kisebb istenek is, amelyek szintén uralkodni akarnak rajtunk, a teljes figyelmünket követelik; ilyenek például a munkától, az ételtől, italtól, televíziótól, a fogyasztástól való szenvedélyes függőség. Krisztus ma arra hív minket, hogy távolítsunk el minden bálványt a szívünkből, hogy egyedül Övé legyen az első hely.

Valami egészen hasonló mehet végbe nemcsak a szívünkben, de a családunkban is; például nem fordítunk elég időt a bensőséges beszélgetésre, és így egyre nehezebbé válik a másik megértése. Ekkor jön el a feszült csendek és durva viták ideje. Már nem keressük vágyódva az együttlét alkalmait, ugyanakkor kezdjük úgy érezni, hogy csak a felszínen találkozunk, mert többé már nem tudjuk megosztani egymással legbensőbb gondolatainkat. Nos, minden bizonnyal ekkor van itt a rendrakás ideje. Erre szolgál a nagyböjt: hogy Isten házát, az egyén szívének lelki templomát, az otthonunkat, az egyházat rendbe rakjuk. A nagy egyetemes Egyház és a kis otthon-egyház megtisztulásának az időszakáról van tehát szó. Isten az Ő Szavát és Kegyelmét kínálja számunkra, hogy irányt szabjon életünk rendbe rakásához. Ismeri ugyanis szükségleteinket és lehetőségeinket. Ismeri kényelemszeretetünket és a veszélyeket is. Parancsai a szeretet kifejezései, melyek felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtanak ahhoz, hogy rendbe rakjuk az életünket. Testvéreim! Ha nem kívánjuk erős akarattal és örömmel üdvözölni ezt a feladatot, előfordulhat, hogy maga Isten intézkedik, hogy felhívja rá a figyelmünket. Az Ő módszerei olykor igen meggyőzőek és erőteljesek lehetnek. Szeretete oly nagy, hogy nem habozik, amikor szeretetünk és figyelmünk visszaszerzéséről van szó, és azt látja, hogy hanyatlani kezdünk. Átgondolandó kérdések: 1. Hogyan tudnék rendrakáshoz fogni benső életemben? 2. Melyek ma a bálványaim? 3. Milyen az imaéletem? Van-e időm imádkozni? Véleményküldéshez, tanúságtételhez írjon a következő címre: pn.reflexiones@gmail.com Spanyolról angolra fordította: Carlos Cantú. La Feria-i Családszövetség, Texas, USA 022507 Magyar fordítás: Z. P.