Játszik a sors ökle velem,
valahányszor öklendezem.
Propagálni alig merem,
de közeledtét felismerem:
beszédesebb minden szónál,
mikor szám elárasztja sós nyál.
És hiába, ha visszanyelem,
tudom, úton már a köpedelem!
...
Majd lábam kényszeresen rúg,
s már buzog is fel a tömény lúg.
Ilyet nem hoz házhoz Don Pepe,
mert belülről habzik fel az epe!
Összemarja nyelőm, s torkom.
Ugyan, ki ragadja e bajt torkon?
s már buzog is fel a tömény lúg.
Ilyet nem hoz házhoz Don Pepe,
mert belülről habzik fel az epe!
Összemarja nyelőm, s torkom.
Ugyan, ki ragadja e bajt torkon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése