Tandem
Valójában teljesen hétköznapi eszköz. Ugyanúgy két kereke van, mint bármelyik másik kerékpárnak, csak nyeregből, pedálból, láncból és fogantyúból van eggyel több. A 19. házassági évfordulónkon kölcsönöztük ki, és 40 kilométert nyomban le is kerekeztünk vele. Talán az évforduló, talán az „összeláncoltság” tette, de azonnal úgy éreztük: ez az elmés közlekedési eszköz a házasságot, a mi házasságunkat jelképezi.
Az első benyomásunk nagyon kedvező volt. Amint el tudtunk indulni, örömmel éreztük át, mennyire könnyű vele tekerni! Könnyebb, mint a szimpla biciklin. Úgy látszik, együtt erősebbek vagyunk! Aztán az első kanyarnál ráébredtünk: veszélyesebbek is!
Annak, aki elöl teker, erősebben kell fognia a kormányt, jobban meg kell terveznie a kanyarokat. Neki kell vigyáznia a hátul ülőre. A kormányostól felelősségteljes magatartást követel meg a pozíciója. A hátul ülőnek viszont rá kell tudni bíznia magát az elöl ülőre, hiszen ő nem lát előre semmit, csak az előtte ülő hátát nézheti, és kormányozni még ha akarna se tudna. Le kell hát mondania arról, hogy ő irányítson: ezt csak a szavaival, a javaslataival teheti meg, ugyanakkor életét teljesen rá kell bíznia a kormányosra.
Az elindulás, minden egyes kanyar és minden gödör kikerülése traumatikus élmény, de csak addig, míg rá nem jövünk arra, hogy időben meg kell beszélnünk mindent. Kommunikálnunk kell egymással, és akkor teljes lesz az összhang, sikeres lesz az indulás, együtt, egyszerre tudunk tekerni, meg tudunk állni, nem lesz veszélyes kanyarodni, pocsolyát kikerülni, és fel tudunk készülni a fenéksajdító bukkanókra is.
Izgalmas élmény tandemezni azért is, mert a tandemet láthatólag mindenki kedveli. Az emberek, kicsik és nagyok egyaránt, örömmel integetnek, mutatják egymásnak, mint valami különlegességet, valami eredeti értéket: Nézd, ott egy tandem! Még azok is elismeréssel csettintenek, akik sohasem mernének ráülni. Vannak persze ellendrukkerek is, akik gúnyos mosollyal nézik a tandemmel való imbolygó elindulás nehézségeit. Szinte szurkolnak, hogy mikor esünk már el a nehézkes induláskor: essenek csak orra – gondolják –, tanulják meg ők is, mennyire reménytelen próbálkozás egy másikhoz odaláncolva előre haladni!
Amikor negyven kilométer letekerése után visszaadtuk a kölcsönzőben a tandemet, a kölcsönzős megkérdezte, hogy volt-e valami gondunk. Nevetve mondtuk: „Nem, nem volt semmi gond. De ehhez kellett 19 házasságban letöltött év is!”
Kedves ifjú párkereső barátom, ha az igazit keresed, és meg akarod tudni, hogy az illetővel passzoltok-e egymáshoz, vidd el egy körre tandemen!

