1 év

Egy évvel ezelőtt, a mai napon, délelőtt betoltak a műtőbe. Néhány óra múlva, amikor felébredtem, már valami új kezdődött el az életemben. Igen, az óriáscsecsemő, aki azon a napon született, mára egy éves lett!

Ha visszatekintek az elmúlt egy évre, az első gondolatom a háláé. Hála a jó Istennek, hogy megőrzött, életben tartott, gondoskodott rólam. Hála az orvosoknak és nővéreknek, akik mindent megtettek a gyógyulásom érdekében. Hála Rozinak, aki mindig mellettem állt, jóban-rosszban, ahogy annak idején az oltárnál ígérte, elviselte rigolyáimat, táplált, és fogta a kezemet… Hála családom tagjainak, szüleimnek, gyermekeimnek, testvéreimnek, a sok jóbarátnak a biztatásukért, imáikért, tevékeny segítségükért, mindazért, amivel elhalmoztak ebben az évben.

A második gondolatom a számvetésé. Felidézem az elmúlt egy év szakaszait. Küzdelmemet a belém ültetett csövekkel a kórházban, enni tanulásomat, a boldog hazaérkezést, a kemó meglepetéseit, legyengülésemet a féléves kemoterápia során. És a legutóbbi fél évet, melyet nagy meglepetésemre nem a boldog magamra találás jellemzett, hanem a fásultság, kedvetlenség, a közöny érzete. Hónapokon át ugyanis rendkívüli erőfeszítésbe került, hogy egyáltalán felkeljek reggelente (minek is?), hogy egyek, hogy dolgozzam, hogy a puszta vegetáláson túl bármit megtegyek.

Időbe telt, mire rájöttem, hogy ez valószínűleg összefügg azzal az új minőséggel, amely pont egy éve lépett az életembe. Ez nem más, mint a „körülményekhez képest” minősége. Minden, amit az utóbbi egy évben átéltem, a „körülményekhez képest” történt velem. Amikor már azt hittem, értelmileg és érzelmileg sikeresen feldolgoztam mindazt, ami velem történt, amikor tudatosítottam, hogy rajtam kívül még milliók élnek együtt hasfájással, csuklásrohamokkal, gyakori étkezéssel, fogyással a hízás helyett stb., és ebben nincs semmi rendkívüli, rá kellett jönnöm, hogy életemet továbbra is belengi a hiány érzete és rányomja emlékeztető bélyegét az életemre „a körülményekhez képest”. A napokban jöttem rá, hogy ez valószínűleg egyfajta gyászreakció: a gyomromat gyászolom még mindig, és ez nem is baj: ez a dolgok rendje. Most, hogy ezt tudatosítottam, már könnyebb is: tudom, hogy az óriáscsecsemő tovább fog fejlődni – a hiány ellenére, a körülményekhez képest…

Épp ma kaptam kézhez a legújabb CT leletet: nem találtak bennem semmilyen kóros elváltozást, mondhatni, egészséges vagyok.

Egészséges – a körülményekhez képest.

Máriás stratégia

Nicholas Schwizer atyának ez az írása kissé kilóg a sorból. Túlságosan konkrét, egy személyhez kapcsolódik, akit mi itt Európában nem ismerünk. Mégis bevenném ide a sorba, hogy az atya egyetlen írása se maradjon ki, és javaslom, hogy röviden ismerkedjünk meg a hivatkozott személy életével itt: http://lanyok.schoenstatt.hu/pozzobon.

Elmélkedések

Nicolas Schwizer atya                                                                                     8. szám - 2007. április 1.

Máriás stratégia Atyánk szemében Mária nem egyszerűen valamilyen szép ájtatosság. Mária maga a zászlóra tűzött cél. Az alapító ugyanis azt a feladatot tárja elénk, hogy egy máriás kultúrát hozzunk létre. Mária arcát akarja az új világra rányomatva látni. Máriában a saját, jövőre vonatkozó tervét mutatja fel számunkra egy személy, egy élet formájában. Máriában így a hit és az élet egységét találjuk meg..., az isteni és az emberi szövetségét..., az Isten és az ember cselekedeteinek összhangját. Mindannak, aki a holnap világának építője és munkása akar lenni, kötődnie kell Máriához..., és Máriát hozzá kell kapcsolnia minden emberhez, minden néphez és kultúrához..., hogy Ő aztán Krisztushoz és az Áldott Szentháromsághoz vezethesse őket. Schönstatt nem pusztán a szeretetszövetség helyszíneit kínálja a világnak, hanem olyan férfiakat és nőket, akikben a máriás szeretetszövetség lelkülete él. Nekünk ezzel a lelkülettel kell szemlélnünk a Háromszor Csodálatos Anya Schönstatti Rózsafüzér Imamozgalmát és annak gyümölcsözőségét az evangelizációs küldetés terén. Don Joao, a nagy apostol Mi mindannyian schönstattiak vagyunk, egy apostoli mozgalom tagjai. A hívatásunk apostolságra szól. Ha nem vállaljuk fel ezt az alapvető schönstatti küldetést, a Mozgalom élettelen marad..., elbukik..., elveszíti létjogosultságát. Itt, ebben mutatkozik meg a jó példa, az élő minták fontossága. Számos schönstattit meg tudnánk most nevezni, olyan személyeket, akik nagy apostolok voltak, és akik bennünket is szólítanak és ösztönöznek, hogy kövessük nyomdokaikat. Közülük most Don Joao Pozzobont kívánom megemlíteni. Nem vitás, hogy ő világszinten az egyik legnagyobb misszionárius..., az utóbbi évszázadok egyik legnagyobb hithirdetője. Az, amit 35 éven át művelt, nem más, mint az evangelizáció új módszertana, egy korszerű, máriás pasztorális megközelítés, amellyel családokat és mindenkit meg lehet szólítani. Halála előtt alapítóatyánk is megerősítette: „Pontosan az a pasztorális szemlélet kell nekünk, amit Pozzobon úr alkalmaz. Alkalmakat keres Szűzanyánk számára, hogy ezekben kinyilváníthassa önmagát” (68-11-4). Ez a titka Don Joao imamozgalmának. Rajta keresztül Mária, a „nagy misszionáriusnő”, megkezdi nagy körútját. A Rózsafüzér Imamozgalom révén a Szűzanya kilép a szentélyből, hogy meglátogassa gyermekeit, kegyelmekkel halmozza el őket, és az átalakulás csodáit vigye végbe.

Az Imamozgalom zarándokképei kicsi zarándokszentélyekké válnak, melyek Mária hithirdetését kiterjesztik az ország minden zugára. Ekképpen Schönstatt üzenete és kegyelmei egyszerűbben, gyorsabban és teljesebben jutnak el az emberekhez. Ezért mondhatta alapítóatyánk, hogy „Don Joao apostoli munkáján keresztül Schönstatt alapforrásai válnak hatékonyabbá” (68-11-4). Találkozás Don Joao-val Mire akar emlékeztetni minket Don Joao Pozzobon? Szerintem nagy szerelmére, a Schönstatti Rózsafüzér Imamozgalomra akarja felhívni a figyelmünket. Ezt a nagy szerelmét, amelyért 35 évét áldozta fel, most ránk hagyja, a mi kezünkbe adja. Azt idézi emlékezetünkbe, hogy most mi vagyunk a felelősek, mi vagyunk az eszközök. Arra hívja fel a figyelmünket, hogy az Imamozgalom jövője hazánkban és azon túl is, most már rajtunk áll vagy bukik. Don Joao-val imában találkozva beszélhetünk hozzá, köszönetet mondhatunk neki, és kérhetünk tőle. Ő készségesen szolgálatunkra áll, hogy megáldjon minket, velünk tartson és buzdítson minket. Amikor imában találkozunk vele, meg akar minket újítani a küldetésünkben. Meg akar újítani bennünket az apostoli és misszionáriusi hivatásunkban. Mindegyikünk feladatul kapta az ország evangelizálását, mindegyikünk felelős azért, hogy hazánkat Isten Nemzetévé tegye. Ezért kell törekednünk arra, hogy minden testvért, minden otthont elérjünk, és kapcsolatba hozzuk Istennel és az Ő kegyelmével. Don Joao pont ezt tette, fáradhatatlanul és hősiesen. Testvéreim: találkozásunk Don Joao-val segítsen növekednünk küldetéstudatunkban..., segítsen nekünk fejlődnünk az életszentség utáni vágyunkban, istenszeretetünkben, Mária-szeretetünkben és a Schönstatti Rózsafüzér Imamozgalom iránti szeretetünkben. Elmélkedést segítő kérdések 1.      Terjesztem-e a zarándok MTA-t? 2.      Gyakran imádkozom-e a rózsafüzért? 3.      Hogyan segíthetnék a zarándok MTA Schönstatti Rózsafüzér Imamozgalmában? Előfizetéshez, véleményküldéshez és tanúságtételhez írjon a következő címre: pn.reflexiones@gmail.com Spanyolról angolra fordította: Carlos Cantú. La Feria-i Családszövetség, Texas, USA022507